A „deviáns” tarnai vándorsólyom sikere 2022.06.08. 10:31

Április elején adtunk hírt a megszokott sziklafal helyett, erdőben, gallyfészekben költő tarnavidéki sólyompárról.

Nagy örömmel számolunk be róla, hogy a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben ismert költőpárok költési és kirepülési eredményeinek monitorozása során kiderült; a világszerte alig néhány esetben feljegyzett költési módot választó pár az idén három fiókát költött ki és nevelt föl sikeresen.

Néhány hetes fiókák, fotó: Illyés Evelin

A madarak március végén már kotlottak, ahogyan az a fajra magyarországi körülmények közt jellemző. A hazai fészekaljak általában 1-4 db tojásból állnak, így a három fióka nem számít ritkaságnak, de azért átlag fölöttinek mondható. Mivel a tojások lerakása között kb. két nap telik el, a fiókák is ennyi idő különbséggel kelnek ki. Kikelésükhöz nagyjából egy hónapra van szükség. Ebben az időszakban a hím és a tojó munkamegosztásban „oldják meg” a tojások melegen tartását, azaz amíg a tojó vadászik, a hím kotlik. A fiókák 3-4 hetes koráig elsősorban a hím szerzi a táplálékot, amelyet a tojó ilyenkor még apró darabokban adagol a kicsiknek, „akik” önálló táplálkozásra a fészekbe hordott zsákmányból csak később képesek. Ilyenkor már 2-3 óránál többet is kibírnak evés nélkül és hőháztartásuk is stabilizálódik, nem szorulnak rá, hogy a tojó folyamatosan melengesse őket. A szülőknek ekkor „nagyüzem” van, a fiókák gyorsan nőnek, egyre többet esznek, négy hetes korukra már elérik kikeléskori súlyuk tízszeresét. A fészekben folyamatosan mozgolódva készülnek a kirepülésre, amely az első fészekbeli szárnypróbálgatások után kb. 40-42 napos korukban érkezik el. Nem lesznek azonban rögtön önállóak; nyár végéig a „családi vadászterületen” maradnak, ahol a szülők az élettelen zsákmány leejtésével, élő zsákmány elengedésével folyamatosan tanítják számukra a zsákmányszerzés létfontosságú képességét, de a fiatal madarak a levegőben egymást kergetve is finomítják vadászati technikájukat.

A hazai adatok alapján a kirepült fiatal madarak mintegy 40%-a éli meg az egyéves kort. Reméljük, hogy a tarnai „erdei” sólyomfiókák is ezt a csoportot gyarapítják majd!

Köszönöm kedves kollégámnak, Domboróczki Gábornak a fotózáshoz nyújtott segítségét!

Fiatal madarak kirepülés előtt fotó: Illyés Evelin

Felhasznált irodalom:

  • Bagyura J., Haraszthy L. : „Magyarország ragadozó madarai és baglyai”
  • Joseph B. Buchanan: „Tree-nesting by peregrine falcons in North-America: Historical and additional records”

Kapcsolódó

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:48
Besucher aus dem Kiskunság Nationalpark [13.06.2022-19.06.2022]Am Montag, den 13. Juni kamen Lara und Jakob dann mit nach Eger, um ein bisschen was vom Bükk Nationalpark zu sehen. Am ersten Tag bestiegen wir einen kleinen Aussichtspunkt in Szarvaskő und besichtigten das Western Gate Besucherzentrum.Dienstag unternahmen wir eine kleine Wanderung direkt vom Direktorat aus und am Mittwoch zum Tar-kő Aussichtspunkt. Auch für Marie und mich war dies einer der beeindruckendsten Orte, die wir im Bükk gesehen haben. Danach besichtigten wir gemeinsam mit einem Ranger das Plateau und er erklärte uns einiges über die vorkommenden Pflanzen und einen Schmetterling, der weltweit nur in einem sehr kleinen Umkreis auf dem Plateau zu finden ist. Anschließend fuhren wir zu einem sogenannten „Virgin Forest“, einem Wald, der weder von der Forstwirtschaft genutzt werden darf noch von Wanderern betreten. Somit soll der Wald sich ohne jeglichen Einfluss des Menschen entwickeln. Am Donnerstag fand eine Art Evaluation des Observatoriums und umliegender Attraktionen statt. Wir halfen bei der Vor- und Nachbereitung und nahmen an den Führungen teil. Am letzten Tag des Austausches besichtigten wir in Lillafüred die Szent István-Höhle und die Annahöhle. Bei der Szent István-Höhle handelt es sich um eine Tropfsteinhöhle, in der ein bestimmtes Klima herrscht, welches besonders gut für die Gesundheit sein soll. Deshalb ist ein bestimmter Bereich der Höhle für Touristen gesperrt. Hier haben Leute mit verschiedenen Krankheiten die Möglichkeit sich, mit Schlafsack oder Decke, für ca. drei Stunden täglich hinzulegen, um die Heilungsprozesse im Körper zu unterstützen.Nach diesen zwei gemeinsamen Wochen war der Austausch vorbei. In der Zeit konnten wir alle einiges über sowohl den anderen als auch den eigenen Nationalpark lernen.
Tovább olvasom