A szelvény a perm és a triász időszakok, azaz az óidő (paleozoikum) és középidő (mezozoikum) határán (kb. 252 millió évvel ezelőtt) keletkezett kőzeteket tár fel. A perm végén az egész Földre kiterjedő kihalási esemény történt, a Föld szárazföldi fajainak 70%-a és tengeri élővilágának 95%-a kipusztult. Ennek a katasztrófának a folyamatos tengeri rétegsorát tanulmányozhatjuk az alapszelvényben, amely az egyik legfontosabb tengeri perm/triász határszelvény Európában. A kihalási esemény kiváltó okának az ekkor zajló hatalmas szibériai bazaltvulkánosságot tekintik. Az ősi pajzsvulkán 1,5 millió km 2 területet borított be lávával. A kitörések során a légkörbe került szén-dioxid globális felmelegedést okozott. A felmelegedés miatt az óceánok üledékeiben megkötött metán felszabadult, tovább emelve a klímamelegedést.. A vulkánossággal óriási mennyiségű kén-dioxid is a légkörbe került, ami savas esők formájában sújtotta az élővilágot. A kedvezőtlen környezeti változások együttes hatása eredményezhette a földön akkor élt szárazföldi és tengeri élőlények, óriási tömegű kipusztulását. A feltárás alján a perm végi Nagyvisnyói Mészkő Formáció fekete mészkőrétegei láthatók. A kőzet igen sok ősmaradványt tartalmaz, legfőképpen tengeri liliom (Crinoidea) váztöredéket, de gyakoriak a mészvázú algák, pörgekarúak (Brachiopoda), csigák, kagylósrákok és Foraminiferák (mészvázú egysejtűek) maradványai is. E fölött közel 1 m vastag agyagmárga réteg következik, mely élet nyomait alig tartalmazza. Az agyagmárga felett a Gerennavári Mészkő Formációnak nevezett alsó-triász mészkőrétegek jelennek meg. Bennük milliméteres világosabb és sötétebb, enyhén hullámos lemezek láthatók. A szaknyelven sztromatolitnak nevezett kőzetfajta az élet megjelenését jelző cianobaktériumok életműködése során keletkezik, ez mutatja, hogy a triász elején lassan visszatért az élet a tengerekbe.
