Munkatársaink a Szent István-barlangban tartott túravezetés során gyakran megkapják a kérdést: Mi van felettünk? Mi van a felszínen a barlang felett? Ha röviden szeretnénk válaszolni: a Szent István-tető, mely a Nagy-fennsík keleti peremét is jelenti. Aki pedig a hosszabb válaszra kíváncsi, olvasson tovább!
Korábbi (a honlapon elérhető) írásomban a Lillafüredet határoló három hegyorom közül kettőt (a Fehér-kőt és a Dolka-Szeleta-gerincet) már bemutattam, a harmadikról, a számomra legkülönlegesebb Szent István-tetőről viszont még nem esett szó. Egy nagyon különleges, sokoldalú, és a tömegturizmus által egyelőre teljesen megkímélt hegyről van szó, melyet többnyire csak a környék jó ismerői, vagy bátor felfedezők járnak be.
Képzeletbeli kirándulásunkat kezdjük rögtön a Szent István-barlang bejáratától. A terméskő épület felett egy fehérre meszelt falú kápolnát figyelhetünk meg egy kis sziklakiszögellés tetején. Ide a buszmegállótól induló kálváriasétányon kapaszkodhatunk fel. A meredek lejtőszögű hegyoldalról a sétányra nagy mennyiségű kőtörmelék zuhog, amit felgyorsít a gravitáció törvényeivel gyakran nem törődő mufloncsapat, akiket a szerencsésebbek akár meg is pillanthatnak.
A vegetációs időszakon kívül a figyelmes szemlélődő magasan, a sziklák között egy vastag fémráccsal védett nyílást pillanthat meg. Ez tulajdonképpen nem más, mint a Kutya-lyuk, azaz a Szent István-barlang természetes bejárata.
Kutya-lyuk
Aki járt már a barlangban, valószínűleg hallott róla, hogy a helyi legenda szerint a barlangot egy szerencsétlenül járt kutyának köszönhetően fedezték fel a helyiek. A kutya lezuhant a kürtőn, viszont sikerült kimenteni. Nem lehetett könnyű dolga azonban a felfedezőknek, ugyanis a bejárati kürtő kb. 15-18 méter mély, és a megközelítés is igen nehézkes. Fentről jól hallani, amikor alattunk a látogatók csoportja elhalad, így nem csoda, hogy a kutya vonyítását is meghallották. A rács teljesen zárt, lent pedig egy másik rácsot találunk, ami a beperegő törmeléktől véd, így ma már csak a denevérek használják a bejáratot.
A sziklás hegyoldal több másik üreget is rejt, ezek egy része biztosan kapcsolatban lehet a Szent István-barlanggal is, ami főleg annak tudatában gyanús, hogy a barlangban rengeteg, a felszín felé haladó (de vakon végződő) kürtő emelkedik. Egyike ezeknek az üregeknek az úgynevezett Zsivány-barlang (vagy Szent István-kőfülke), melynek bejárata a kápolnától nem messze nyílik. A kisméretű, erősen feltöltődött barlangnak jó eséllyel lehet még folytatása.
Szent István-kőfülke
A Szent István-barlang felszíne fokozottan védett terület, így a meredek hegyoldalban való mozgás nemcsak veszélyes, de tilos is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Szent István-tetőre nem mehetünk fel, viszont biztonságosabb, járható útvonalat kell választanunk. Legrövidebb, ha felsétálunk egészen az 5-ös busz végállomásának irányába. Egy ponton a völgy két rétegborda közé szűkül, ez a Lillafüredi-szoros. Az egyik rétegborda a Szent István-tetőről fut le, a másik pedig a Fehér-kőről – itt a Szinva a Fehérkői mészkő formáció tömbjén tört át. A végállomáshoz érve, az út túloldalán indul a Vesszős-völgy V alakban bevágódott „szurdoka”, ahová a sárga sáv jelzésű turistaút vezet. A völgy alján egy korláttal védett bejáratú zsombolyt találunk, a Vesszős-alji-zsombolyt, melynek jelenleg ismert mélysége kb. 13 méter. A meredeken emelkedő völgyben állandó vízfolyás nincs, viszont egy állandóan csordogáló, foglalt forrást találunk, ahol pad és asztal csábít pihenésre. Ha a fabedőlések miatt kissé nehezen járható völgynek teljesen a tetejére kapaszkodunk, rövidesen jellegzetes, Bükk-fennsíkra jellemző tájon találjuk magunkat: a töbrökkel, hepehupákkal tagolt Szepesi-réten, melynek szépsége vetekszik a fennsík magasabb részein lévő mezőkkel.
Szepesi-rét
Ez a Bükk karsztjelenségekben egyik leggazdagabb része, ahol a hegység legmélyebb és leghosszabb, több kilométeres barlangrendszerei sorakoznak, melyek közül csak egy a Szent István-barlang. Legtöbbjüket csak képzett barlangászok látogathatják (pl. Szepesi-Láner barlangrendszer), de a Létrási-vizesbarlangot, vagy a Bolhási-víznyelőbarlangot bárki, extrém, overallos barlangtúra keretein belül bejárhatja (információ a honlapon).
A fennsík felszíne nem teljesen lapos, jellemzőek a kisebb hegytetők, és az azok között végigfutó, sekély bevágású völgyek, az úgynevezett lápák. Ilyen a Szent István-lápa is, melynek végén a hegység leghosszabban feltárt barlangja, az István-lápai barlang található. A 8700 méter hosszan feltárt, 254 méter mély barlang (mely hazánk második legmélyebb barlangja, csak a közeli Bányász-barlang előzi meg) bizonyítottan kapcsolatban áll a környék többi barlangjával, velük összefüggő rendszert alkot. Egyes patakágakba, szifonok a Létrási-vizesbarlang és a Szepesi-Láner barlangrendszer irányából érkezik a víz, majd az István-lápai-barlangból a Szent István-barlang irányába folyik (ami egy időszakosan aktív forrásbarlang), végül a Soltész-kerti-forrásokhoz jut. A Szent István-barlang és az István-lápai barlang végpontjai között mindössze kb. 300 méter a távolság. Ha a réttől visszasétálunk a piros és sárga jelzés elágazásáig, a szemben lévő jelöletlen úton a Szent István-tető legmagasabb részére juthatunk. Szép bükkösben, töbrök között vezet utunk, míg jobb oldalt egy ösvényt meg nem pillantunk. Ha ezen elindulunk, pár percen belül egy gyönyörű sziklakiszögellésen találjuk magunkat, ahonnan Lillafüred felső részére, a Felső-Szinva-szorosra, a Bükkszentkereszt környéki hegyekre, és szemben a Fehér kő réteges, élére állt függőleges mészkőszikláira nyílik kilátás.
Kilátás Fehér-kőre
Míg a Fehér-kő apró szirtjén általában tolonganak, itt, közvetlenül vele szemben jellemzően csak néhány túrázóval találkozhatunk. Őszi és téli napokon gyakran megfigyelhetjük, ahogy a hideg levegő lent reked a völgyben és kialakul a hőmérsékleti inverzió jelensége – míg a völgy alját ködfátyol takarja, fent élvezhetjük a ragyogó napsütést.
Visszatérve a feltáróútra kényelmesen haladhatunk tovább, mellőzve az Ifjúság-zsombolyt és az István-lápai-barlang bejáratát. Az út kanyarulatában különös formájú és felépítésű sziklagerincet mellőzünk. Itt bukkan felszínre a Szentistvánhegyi Metaandezit Formáció (porfirit). A triász korban nemcsak a tengeri üledékes kőzetek képződése volt jellemző, de a tengerek mélyén vulkáni tevékenység zajlott le, melynek során képződött a lilás megjelenésű porfirit. Amikor a lombok nem takarják a kilátást, a völgy felé kinyúló sziklaszirtről (az úgynevezett Szent István kilátótól) páratlan kilátásban lehet részünk: közvetlenül alattunk a Palotaszálló tornya, mögötte a Szinva szorosokon áttörő völgye és a távolban Miskolc terül el.
Szent István-kilátó
Ha az úton továbbmegyünk, nemsokára a Garadna-völgyet Jávorkúttal összekötő országútra érünk, ahonnan a Savós-völgy szurdokán keresztül ereszkedhetünk le a völgybe, a Hámori-tó partjára.
Savós-völgy
Amíg bemutatóhelyeink zárva tartanak, a természet mindenkit tárt karokkal vár, és ha próbáljuk elkerülni a tömeget, egy ilyen kevésbé ismert helyen való kirándulás ideális választás lehet.
A szerző további írásait megtalálhatod a https://turaddikt.blog.hu és a https://facebook.com/turaddikt oldalakon.
Túraleírás képekben: