Kik laknak a fűben, avagy mire is jó az a sok gyep? 2021.06.02. 14:28

Amikor a biológiai sokféleség fogalma a hétköznapi életünkben felmerül, akkor legtöbbeknek az erdők, emberi zavarástól viszonylag érintetlen területek élővilága jut az eszébe. Nem is hinnénk, hogy gyepes élőhelyeink, milyen nagy hányadát őrzik természeti értékeinknek.

alószínűleg kevesen gondolnák, de a mérsékelt övi gyepek fajgazdagsága majdhogynem vetekszik a trópusi esőerdőkével. Veszélyeztetettségük mértéke pedig talán még azokénál is nagyobb. Elmondható, hogy az Európai Unión belül Magyarországon a legnagyobb a gyepek változatossága, ezért a füves területek természetvédelmi szempontból kiemelten fontos élőhelyeknek számítanak hazánkban. Ezt többek között az is indokolja, hogy a hazai védett növényfajok 75 %-ának, valamint a védett állatfajok felének ezek a gyepes élőhelyek jelentik az otthont. Ahhoz, hogy ezeket a gyepeket – hosszútávon is - természetes állapotukban tudjuk megőrizni, elengedhetetlen a természetközeli gyepgazdálkodás széleskörű alkalmazása.

Szalakótaodú, legeltetett gyepen (Fotó: Gál Renáta)

Az ember tájátalakító tevékenysége előtti időszakban valószínűleg a nagytestű növényevők (bölények, őstulkok, vadlovak) legelése akadályozta meg, hogy ezek a füves puszták beerdősüljenek. Később ezek helyét a háziasított utódaik vették át. Hazánkban a pannon gyepeket és azok egyedi élővilágát a több száz éven keresztül gyakorolt hagyományos tájhasználat, a kaszálás és a legeltetéses állattartás alakította ki és őrizte meg. A századfordulón a nagy kiterjedésű gyepes területek még az egész országban gyakorinak számítottak. A nemzedékről nemzedékre szálló tudás és a hagyományokra épülő munkafolyamatok, melyekkel a gyepeket hasznosították, kezelték, szinte alig változtak az idő múlásával. A pásztorok apjuktól, nagyapjuktól lesték el a legeltetés fortélyait, melyet később, a rengeteg természetben töltött idő alatt saját tapasztalataikkal egészítettek ki. Ezek az emberek nagy valószínűséggel nem ismerték sem az ökoszisztéma, sem pedig a biodiverzitás fogalmát, de megtanulták, hogy hogyan kell jól kezelni és megőrizni létük alapjait, a földet és a gyepeket. Így azok hosszútávon szolgálhatták őket, közben fenntartva az állat- és növényvilág biológiai sokféleségét. Ez a fajta tudás és életmód azonban napjainkban kihalófélben van. Éppen ezért a gyepek szempontjából az egyik legnagyobb veszélynek a gyepgazdálkodás gyenge jövedelmezőségéből adódó, egyéb jövedelmezőbb földhasználati módokra való áttérés tekinthető. Ilyen például a területek beszántása, erdősítése, amik a rajtuk található gyepek azonnali megszűnéséhez vezetnek. Egy másik, gyepjeinkre szintén hatalmas veszélyt jelentő probléma manapság a legeltetés felhagyása. Ugyanis a legelő állatállomány mennyisége az elmúlt évtizedekben - országos szinten - folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. A megfelelő módon és sűrűségben legeltetett állat kíméletesen kezeli a gyep növényzetét, illetve trágyájával a tápanyagutánpótlást is biztosítja. Ezért elmondható, hogy a gyepek fenntartásának egyik legfontosabb eleme a megfelelő legeltetési módszerek ösztönzése. Bár kisebb mértékben, mint a legeltetés felhagyása, de érdemes megemlíteni, hogy a túllegeltetés is veszélyt jelenthet a füves területekre. Ez fajkészlet-csökkenést eredményezhet a gyepen, emellett felszaporodhatnak egyes zavarástűrő, elsősorban gyomfajok is. Kaszálás esetében is fontos, hogy az körültekintően legyen végrehajtva, hiszen a rossz gépbeállítás, a rosszul megválasztott időpont, az átázott talajok taposása komoly károkat okozhat a gyepekben.

Vegyes nyájjal kezelt hegylábi terület (Fotó: Gál Renáta)

Legelőink sok ritka, őshonos védett növénynek adnak otthont, mint amilyen a fátyolos nőszirom (Iris spuria), a tátorján (Crambe tataria) vagy éppen az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio). A gyepgazdálkodás felhagyása általában a gyepek becserjésedéséhez, illetve az özönnövények elterjedéséhez vezet.

A feltűnően szép virágú fátyolos nőszirom (Iris spuria) - amelyet a népnyelv korcs nősziromnak is nevezett egykor - veszélyeztetettsége miatt Európa több országában is védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke tövenként tízezer forint. (Fotó: Gál Renáta)

Az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) hazánk egyik leggyakoribb orchideaféléje, leggyakrabban száraz gyepeken, legelőkön fordul elő. A legeltetés felhagyása után, a fűavar felhalmozódása miatt néhány év alatt visszaszorul. Védett növény. (Fotó: Gál Renáta)

A művelés felhagyása már rövidtávon is fajcsökkenést eredményezhet, hosszútávon pedig a teljes élőhely átalakulásához, megszűnéséhez vezethet. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő kezelés felhagyása miatt eltűnhetnek a területről a védett növények, hiszen állományaikat elnyomják azok a könnyebben terjedő növényfajok, amik addig a legeltetés vagy a kaszálás miatt visszaszorultak. Fontos kiemelni, hogy a helyes gyepgazdálkodással bizonyos inváziós növényfajok térhódítása is megállítható, a már kialakult állományaik ritkíthatóak vagy akár fel is számolhatóak.

A pompás sisakoskosbor (Anacamptis elegans) legerősebb közép-európai állományai, a Kárpát-medencében találhatók, kiemelten a pannon szikesedő réteken és mocsárréteken. Mint ahogy összes hazai orchideánk, ez a növényfaj is védett. Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. (Fotó: Gál Renáta)

Laikus szem számára a gyepek első látásra műveletlen, egyhangú tájnak és emiatt talán kevésbé értékes földterületnek tűnhetnek. Pedig valójában sokszínű és érzékeny ökológiai rendszerek, melyeknek megvannak a maguk egyedi vonásai és értékes sajátosságai. Mint minden élőhelyen itt is összefügg minden mindennel. Ezeket az összefüggéseket nagyon jól meg lehet figyelni a táplálékláncban is, mely alapját a jelenlévő növényzet adja. A sáskák (Acridoidea) pedig kizárólag növényekkel táplálkoznak, kivált a fűféléket (Poaceae) kedvelik. Tehát a füvet megeszi a sáska, a sáskát a fürge gyík (Lacerta agilis), amit aztán elfogyaszt egy szalakóta (Coracias garrulus), ami később egy nyest (Martes foina) zsákmányául eshet. Elég egy apró változás, elegendő, ha a lánc egyik szereplője kiesik a sorból, és a következmények máris önmagukon túlmutatóak lehetnek. Jó példa lehet erre a kék vércse (Falco vespertinus). Ez a kis testű ragadozómadár nagy arányban fogyaszt rovarokat, például sáskákat. A sáskákra főleg rövidfüvű gyepeken vadászik.

A kék vércse (Falco vespertinus) a füves puszták madara, a legeltetett gyepek és a pusztai facsoportok fennmaradása kulcsfontosságú számára. (Fotó: Seres Nándor)

Azonban, ha megfelelő kezelés hiányában nincs rövidfüvű gyep, akkor az adott területről nagy valószínűséggel el fognak tűnni a kék vércsék is, hiszen a vadászatuk a magas fűben nem lesz sikeres. De hasonló a helyzet az egykor gyakorinak számító, ma már fokozottan védett ürge (Spermophilus citellus) esetében is. Prédaállat lévén a túléléséhez szükséges, hogy jól belássa a környezetét, ehhez pedig rövidfüvű gyepre van szüksége. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyepek megfelelő kezelésének felhagyásával az ürgék is hamar eltűnnek az adott területről. Az ürge védelme pedig azért is különösen fontos, mert a faj több fokozottan védett ragadozómadár táplálkozásában játszik szerepet. Olyan fajokéban, mint amilyen a parlagi sas (Aquila heliaca) vagy éppen a kerecsensólyom (Falco cherrug). Emellett az ürge megfelelő életfeltételeket teremt más fajok számára, amelyek üregeik földalatti rendszeréhez kötődnek (pl. zöld varangy (Bufotes viridis), földi poszméh (Bombus terrestris) és sok egyéb rovarfaj). Az ürge jelenléte és tevékenysége tehát egy adott területen meghatározó tényezője lehet számos más faj létezésének is. És máris visszatértünk oda, hogy minden mindennel összefügg és milyen nagy is a gyepek biológiai sokfélesége…

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu

Szerző:

Gál Renáta

projekt koordinátor

Pályázatkezelési Osztály

Kapcsolódó

2023/1 1. Sziasztok!

2023/1 1. Sziasztok!

2023.04.19. 14:34
Hallo zusammen! Mein Name ist Hanna und ich bin die neue Freiwillige der Organisation kulturweit aus Deutschland. Ich werde bis Ende August dieses Jahres in Eger bleiben. Hier sind ein paar Fakten über mich: Aufgewachsen bin ich in einem kleinen Dorf namens Trautmannshofen in Bayern, das in der Nähe der Stadt Neumarkt in der Oberpfalz liegt. Die nächstgrößere Stadt ist Nürnberg (Vielleicht habt ihr schon mal davon gehört.) Im Februar bin ich 23 Jahre alt geworden. Zusammen mit meinen Eltern wohne ich noch in Trautmannshofen. Mein älterer Bruder Lukas wohnt in Neumarkt. In meiner Freizeit bin ich gerne draußen, gehe wandern oder fahre mit dem Fahrrad. Außerdem lese ich gerne spannende Romane oder Krimis und gehe an den Wochenenden mit Freunden aus. Nachdem ich 2016 meinen Realschulabschluss gemacht habe, habe ich eine Ausbildung zur Industriekauffrau bei der örtlichen Öko-Brauerei "Neumarkter Lammsbrau" gemacht. Seit 2019 war ich bei der Thule GmbH in Neumarkt im technischen Kundendienst tätig. Nun war es Zeit für ein neues Abenteuer! Da ich schon immer mal für eine gewisse Zeit im Ausland arbeiten wollte, nutzte ich die Gelegenheit und bewarb mich für den Naturfreiwilligendienst bei kulturweit. Glücklicherweise wurde ich angenommen und mir wurde angeboten, den Freiwilligendienst im Bükk-Region Geopark in Eger, Ungarn zu absolvieren. Ich habe das Angebot angenommen und bin nun glücklich und neugierig, welche Erfahrungen dieser neue Lebensabschnitt für mich bringen wird!
Tovább olvasom
2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom