Egy kis időre visszatért a vízimadárvilág a Zagyva-völgybe 2022.09.20. 09:30

Az idei év extrém szárazsága komoly nehézségek elé állította a vízhez kötődő madárfajokat. A fészkelő- és táplálkozó területek egy része teljesen megszűnt, mivel ezek kiszáradtak a megfelelő vízutánpótlás hiányában.

A vízimadarak védelme napjainkban kiemelt feladata a természetvédelemnek, s ezt leginkább a természetes jellegű vizes élőhelyek megóvásával lehet elérni.

Nagy póling Fotó: Molnár Márton

A Zagyva felső szakaszain ezek a természetes jellegű vizes élőhelyek sajnos már teljesen eltűntek a mederrendezések és lecsapolások következtében. Az idei őszön egy extrém eseménynek köszönhetően azonban mégis visszatért az élet a folyóvölgybe! A Bátonyterenye mellett található Maconkai-víztározó vízszintje ugyanis drasztikusan lecsökkent a súlyos vízhiány miatt, így vízimadarak százai jelenhettek meg rajta. Köztük olyan különleges fajok is feltűntek, melyeknek eddig alig-alig volt ismert előfordulásuk a térségben.

Barázdabillegető Fotó: Molnár Márton

De miért is jó a madaraknak, hogy lecsökkent a vízszint? A vízimadarak egy jelentős része gázlómadár, hosszú lábaikkal a vízben sétálva szerzik táplálékukat. Amennyiben túl mély a víz, úgy nem ér le a lábuk az aljzatra, és nem tudnak táplálkozni. Van továbbá egy igazán különleges fajcsoport is mely a sekély vízhez kötődik, ők a partimadarak. A parti zónában táplálkoznak, innen kapták nevüket. Számukra elengedhetetlen, hogy iszappadok is kialakuljanak, ugyanis csak itt képesek megszerezni apró ízeltlábúakból, férgekből álló táplálékukat. Ezek az iszappadok csak a folyamatos vízszintváltozás következtében jöhetnek létre.

Sárszalonka Fotó: Molnár Márton

Sokan úgy gondolják, hogy a mesterséges víztározók nagyon gazdag élővilágnak adnak otthont, ez azonban csalóka ábránd. Az emberi szem számára ugyan esztétikus az állandó vízszint és az ápolt gyepek a tóparton, ám az élővilág számára ez rendkívül szegényes élőhely. Valaha a Zagyva is rendszeresen kiöntött, és jelentős árterületei voltak. Ezeken az árterületeken vizes élőhelyek jöttek létre, melyeknek része volt a folyamatos vízszintingadozás. Az áradáskor nagyobb vizek jelentek meg, nyáron leszáradtak, egy-egy nagyobb eső révén újra feltöltődtek. Ennek megfelelően mindig alkalmas élőhelyet biztosítottak a vízimadaraknak. Ezt a nagyszerű rendszert az ember szabályozott folyómederrel, és állandó vízszinten tartott mesterséges víztározókkal váltotta fel. A valaha volt sekély vizek mély vízzé változtak, a vízimadarak így teljesen eltűntek a régióból megfelelő táplálkozóhely hiányában.

Színes gyűrűs nagy kócsag Fotó: Molnár Márton

Pedig nagyon is fontos lenne, hogy ismét legyenek alkalmas vízimadár élőhelyek a térségben! Ezt bizonyítják az idei megfigyelési adataink, melyeket a lecsökkent vízszintű Maconkai-víztározón gyűjtöttek kollégáink. Amint megjelentek az első iszappadok augusztusban, rögtön jelentős mennyiségű vízimadár is birtokba vette a területet. Az iszappadokon partfutók, cankók és lilék táplálkoztak, a sekély vízben csörgő récék és kócsagok kutattak táplálék után, a part mentén esténként több száz billegető gyűlt össze. Nem véletlen, ugyanis a Zagyva-folyót sok madár követi vonulása során. Amennyiben azonban nincs megfelelő pihenőhely, úgy kénytelenek továbbrepülni.

Kormos szerkő Fotó: Molnár Márton

A vízimadár-védelem egyik kiemelt feladata, hogy a vonulási útvonalak mentén (így a Zagyva-völgyében is) hálózatosan, megfelelő mennyiségű vizes élőhely álljon rendelkezésére a madaraknak. A hosszú vándorút ugyanis rendkívül kockázatos, amennyiben nem tudnak bizonyos időközönként pihenni és táplálkozni, úgy kudarcba fulladhat utazásuk. Bízunk benne, hogy a közeljövőben változhat a vízmegtartással kapcsolatos stratégiánk, és a mesterséges víztározók helyett/mellett helyet kaphatnak a valaha volt vízmozgásokat rekonstruáló árasztásos jellegű módszerek is. Ezek nemcsak a hatékonyabb vízmegtartást segítenék elő, de a vízimadarak és a vízi élővilág számára is rendkívül hasznosak lennének.

Sarlós partfutó Fotó: Molnár Márton

De lássuk, hogy milyen különlegességek tűntek fel idén a Maconkai-víztározón! A vízimadarak közül talán a partimadarak igénylik a legspeciálisabb élőhelyeket. Ezek a fajok, mint már említettük sajnos teljesen eltűntek a Zagyva felső szakaszáról a szabályozások óta. Bizonyos fajoknak a régióban csak egy-két előfordulási adata volt eddig ismert, most azonban többször is feltűntek! Ilyenek a nagy póling, az apró partfutó, a havasi partfutó, a sarlós partfutó, a Temminck-partfutó, vagy a parti lile. Egy igazi különlegesség is megjelent a területen, egy fiatal kis goda hosszasan időzött a víztározón. Ez a faj országos viszonylatban is ritkának mondható, itteni feltűnése pedig igazi szenzáció. A kis godával kapcsolatosan érdekesség, hogy a non-stop repülés hivatalos világrekordere, egy jeladóval ellátott példány ugyanis több mint 12 000 kilométert tett meg leszállás nélkül Új-Zéland és Alaszka között.

Csörgő réce Fotó: Molnár Márton

A partimadarak mellett más csoportoknak is kedvez az alacsony vízállás, észleltünk többek között kormos szerkőket, kis sirályt, nyílfarkú récét, kanalas récét, kis kárókatonát és még számos vízimadárfajt. Nagy kócsagok is folyamatosan jelen vannak a területen, ezek közül két színesgyűrűs példányt is sikerült leolvasnunk, egyikük a Velencei-tónál kelt fióka volt, másikuk pedig a Tápióságban lett gyűrűzve. Az alföldi vizes élőhelyek kiszáradása miatt a gémfélék idén hajlamosabbak a kóborlásra, így lehetséges, hogy ez a két példány is eljutott ide.

Parti lile Fotó: Molnár Márton

A tározó lecsökkent vízszintje következtében tehát nagyszerű vízimadár élőhely jött létre az idei őszön. Bár a jelenség mögött álló súlyos vízhiány elszomorító, ez a különleges esemény mégis felhívta a figyelmünket egy fontos természetvédelmi problémára! A térségben is szükséges lenne visszaállítani a természetes vizes élőhelyeket, ugyanis jelentős mennyiségű vonuló vízimadár igényelné ezt. Az idei évben kollégáink által gyűjtött precíz adatsorok és fajlisták ezt egyértelműen alátámasztják, hiszen közel 40 vízimadár faj, több száz példányát sikerült megfigyelni a víztározón. Bízunk benne, hogy a jövőben sikerül megnyugtató megoldásokat találni a vízhiány és a vízimadár élőhelyek problémáinak orvoslására egyaránt!

Apró partfutók Fotó: Molnár Márton

Kapcsolódó

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023.07.10. 16:06
Mitte April durfte der Bükk Nationalpark als Gastgeber für die Auftaktveranstaltung für ein von der EU gefördertes Projekt fungieren. Genauer gesagt, handelt es sich hierbei um ein Interreg CENTRAL EUROPE Projekt namens HUMANITA (= Human-Nature Interactions and Impacts of Tourist Activities on Protected Areas). Das Projekt wird vom European Regional Development Fund gefördert.Das Ziel von HUMANITA ist es touristische Aktivitäten in Schutzgebieten zu überwachen und zu bewerten, sowie Lösungen und Instrumente zusammen mit Touristen und der lokalen Gemeinschaft zu finden, um die negativen Auswirkungen der Menschen auf die Natur, so gering wie möglich zu halten und das Bewusstsein für eine umwelt- und naturfreundliche Lebensweise zu schärfen. Meiner Meinung nach ein sehr wichtiges Thema, daher denke ich, dass die EU-Gelder hier ganz gut aufgehoben sind.Für die Interessierten unter euch:www.bnpi.hu/hu/hir/humanita-nyitomegbeszeles-bukkszentkeresztenwww.interreg-central.eu/projects/humanita www.bnpi.hu/hu/palyazat-2/humanita-hu Für das zweitägige Meeting wurden alle teilnehmenden Partnerorganisationen aus Österreich, der Slowakei, Italien, Kroatien und Ungarn in die Ortschaft Bükkszentkereszt, welches sicht neben dem Gebiet des Bükk Nationalparks befindet, eingeladen. Die Partner bestehen dabei zum Teil aus Universitäten und Forschungseinrichtungen, welche das benötigte Know-how mitbringen und zum anderen Teil aus sogenannten „Pilot Areas", in welchen die erarbeiteten Methoden getestet werden können, sprich Nationalparks und Schutzgebiete.Meine ehrenvolle Aufgabe während dieser zwei Tage bestand darin Protokoll zu führen. Gar keine so leichte Aufgabe, wenn man bedenkt, dass die Tage von früh bis spät mit Programm versehen waren und die Präsentierenden natürlich auch nicht extra langsam sprachen, damit man auch alles notieren konnte (das wäre ja viel zu einfach ;) ). Und das ganze natürlich auch noch auf englisch. Zum Glück gab es genügend Kaffeepausen und ich bekam außerdem Hilfe von unserer slowakischen Partnerorganisation. Für das erste Mal in meinem Leben Protokoll führen, habe ich meine Aufgabe dann doch ganz gut gemeistert (denke ich :D). Um den Kopf nach den Meetings wieder etwas freizubekommen, wurden außerdem noch zwei sehr interessante Ausflüge geplant. Am ersten Tag haben wir abends das Bükk Astronomical Observatory, also die Sternwarte im Nationalpark, besucht, inkl. geführter Tour und einen Blick auf den Sternenhimmel über dem Nationalpark (leider nur vom Planetarium aus, da für das Teleskop leider zu bewölkt war). Der zweite Tag wurde dann noch mit einer Führung in der Anna-Kalktuffsteinhöhle, sowie der St. Stephans-Tropfsteinhöhle in Lillafüred abgeschlossen.Es waren ereignisreiche zwei Meeting-Tage, bei denen ich wieder viel Interessantes mitgenommen und viel Neues lernen durfte!
Tovább olvasom
7 Aufenthalt im Harkály Ház von Mátrafüred / Our stay in the Harkály Ház in Mátrafüred

7 Aufenthalt im Harkály Ház von Mátrafüred / Our stay in the Harkály Ház in Mátrafüred

2023.04.19. 14:28
Im Zeitraum vom 05. bis zum 08. Dezember 2022 hatten wir einen Aufenthalt im „Harkály Ház”, was so viel wie „Spechthaus” bedeutet. Dieses ist ein Besucherzentrum in Mátrafüred. Die Mátra-Region gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark, aber die Naturschutzgebiete in dieser Region werden vom Direktorat des Nationalparks verwaltet. Daher konnten wir die Personen dort für einige Tage bei ihrer Arbeit unterstützen.Am Montagnachmittag hat uns der Ranger Gábor mit zum Harkály Ház genommen, wo wir uns erst einmal mit den Räumlichkeiten vertraut machen sollten. Am nächsten Morgen wollten wir eigentlich draußen arbeiten, aber es hat so in Strömen geregnet, dass sich stattdessen auf die Vorbereitungen für die später am Tag stattfindende Feier anlässlich des Jahresendes und der Heirat einer Mitarbeiterin konzentriert wurde. Dabei konnten wir uns viel mit dem Ranger Marton und der Mitarbeiterin Dora unterhalten, die uns nicht nur über ihre Arbeit, sondern auch über ihren Alltag einiges erzählt haben. Außerdem durften wir einige selbstgemachte ungarische Köstlichkeiten wie „Palacsinta“ – eine Art dünner Pfannkuchen – probieren. Als wir am Mittwochmorgen aus dem Fenster geschaut haben, konnten wir mit Vergnügen feststellen, dass nicht nur der Regen aufgehört hatte, sondern auch die Sonne schien. Dadurch konnten wir die anderen an diesem Tag bei der Arbeit rund um das Haus unterstützen, die vor allem Gartenarbeit vorsah. Unser letzter Tag in der Mátra-Region begann mit Arbeit auf den Grünländern mit vier Ranger:innen. Das bedeutet, dass wir in Mátraszentimre die Bäume, die die Ranger gefällt und kleingesägt hatten, auf Stapel schichten sollten. Gefällt wurden die Pinien, weil diese in Ungarn eine invasive Pflanzenart sind. Als invasive Pflanzenart haben sie hier keine natürlichen Feinde und damit einen Vorteil gegenüber einheimischen Pflanzenarten, denen sie dann auch Platz, Licht und Mineralien wegnehmen. Nach getaner Arbeit ging es dann von Gyöngyös mit dem Bus für uns zurück nach Eger.Im Zeitraum vom 05. bis zum 08. Dezember 2022 hatten wir einen Aufenthalt im „Harkály Ház”, was so viel wie „Spechthaus” bedeutet. Dieses ist ein Besucherzentrum in Mátrafüred. Die Mátra-Region gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark, aber die Naturschutzgebiete in dieser Region werden vom Direktorat des Nationalparks verwaltet. Daher konnten wir die Personen dort für einige Tage bei ihrer Arbeit unterstützen. Am Montagnachmittag hat uns der Ranger Gábor mit zum Harkály Ház genommen, wo wir uns erst einmal mit den Räumlichkeiten vertraut machen sollten.
Tovább olvasom