10 évvel ezelőtt öntötte el a víz Lillafüred barlangjait 2020.05.21. 09:26

Két lillafüredi bemutatóhelyünk, a Szent István-barlang és az Anna-barlang a járványügyi helyzetre való tekintettel már március közepe óta zárva tart. Pontosan tíz évvel ezelőtt, 2010 májusában azonban egy teljesen más jellegű probléma miatt kellett hetekre bezárni a két barlangot: a hirtelen feltörő karsztárvíz teljesen elöntötte a Szent István-barlangot, és az Anna-barlangot is járhatatlanná tette.

A meteorológiai észlelések kezdete óta hazánkban a 2010-es év volt a legcsapadékosabb. Azon belül is kiemelkedő értékeket mutat a május hónap. A 2010-es árvíz két hullámban jelentkezett: az első hulláma május 15-18 között volt, amikor a Zsófia nevezetű ciklon vonult át az országon. A ciklon nyomán nagy mennyiségben lehullott csapadék főleg a Dunántúli-középhegységet érte, de bőven jutott az Északi-középhegységbe, így a Bükkbe is. A második hullám június elsején érkezett meg, ez már kisebb volt az előzőnél. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a téli hónapokban is az átlagnál nagyobb mennyiségű csapadék hullott az ország területén, illetve folyóink vízgyűjtő területein. 2010 májusában így a folyók, patakok, felszíni vízfolyások kiléptek medrükből, az árvízi tározók befogadóképessége megtelt, és karszthegységeink földalatti járatai is túltelítődtek. Az év rendkívüli csapadékosságát jól mutatja, hogy a Miskolc-Jávorkút-Lillafüred állomáson egy év alatt 1555 mm csapadékot mértek, megdöntve az 1937-ben Kőszeg-Stájerházaknál mért 1510 mm-es rekordot, és az érték még most, 10 évvel később is rekordmennyiségnek számít.

A Bükk központi, karsztos területei egy többé-kevésbé egybefüggő karsztrendszert alkotnak, melyben a felszínre hullott csapadék a víznyelőtől vagy töbörtől a karsztforrásig a föld alatti járatokon keresztül jut el. A karsztforrásoknál a föld alatti barlangjáratókból a felszínre jut a víz, melynek mennyisége jelentősen függ az aktuális csapadékmennyiségtől.

Az aktív, állandóan működő, nagy vízhozamú karsztforrások közül sokat a közeli nagyvárosok, Miskolc és Eger, vagy a kisebb települések ivóvízellátásába kapcsoltak (pl. Szinva-forrás). Nagyobb esőzések, hóolvadások esetén azonban az úgynevezett időszakosan aktív karsztforrások is működésbe lépnek. Ezek az egykori vízvezető járatok a hegység kiemelkedése és a karsztvízbázis süllyedése miatt szárazon maradtak, a víz az alattuk lévő járatokon át folyik el, de nagy ritkán, ha az alsóbb járatok már nem tudják a vizet levezetni, az időszakosan aktív forrásbarlangok is megtelnek. Ilyen ritka alkalom volt a 2010-es árvíz a Szent István-barlangban is. A Szent István barlang ugyanis egy időszakosan aktív forrásbarlang, melyet a felszínen lévő víznyelőkön keresztül a mélybe lejutó karsztvíz alakított ki, egykor állandó forrásként működve. A víz és az általa szállított törmelék oldó-koptató munkájának nyomai leginkább a barlang örvényüstjeiben, szinlőiben fedezhetők fel. A víz felszínre lépési pontja egykor a barlang természetes bejárata, a Kutya-lyuk lehetett. A barlangot kialakító víz idővel mélyebb szintre került, ahonnan valószínűleg a Soltész-kerti forráson keresztül érkezik a felszínre.

2010 májusában az első árvízi hullám során 120 mm csapadék hullott le 36 óra alatt. A barlang mélyebben fekvő járatai megteltek, a Pokol nevű szifonból feltört a víz. A barlangból percenként 2 m3 víz távozott a bejárati tárón keresztül, a fogadóépületet is elöntve, majd az úttesten átfolyva a megáradt Szinva-patakba ömlött.

Az Anna-barlangban a vízbetörés kisebb mértékű volt, de ott is a barlang összes járófelülete víz alá került, és a falakból több helyen is ömlött a víz.

A Szent István barlangban 2010. előtt még két alkalommal volt példa jelentős karsztárvízre. 1974. októberében a víz magassága a legnagyobb termekben is elérte a 2 m-t. 1958. június 10-11-én pedig a barlang bejáratán keresztül 1 m magasságban ömlött ki a műútra. Ekkor a két nap folyamán összesen 260-280 mm csapadék hullott le a Szinva Lillafüred feletti vízgyűjtőin, ez okozta az árvizet. A feltörő víz a kiépített szakaszokban nagyon nagy pusztítást végzett, a járatok egy részét teljesen leiszapolta. A víz mindhárom alkalommal a Pokol elnevezésű szifonból tört fel, mely a barlang legmélyebb ismert szakasza, és a kutatások alapján karszthidrológiai szempontból összeköttetésben van a Bükk-fennsík alatt húzódó más, nagyobb méretű barlangokkal, például az István-lápai-barlanggal.

A Szinva patak vízgyűjtő területén az elmúlt 300 év folyamán 22 alkalommal alakult ki jelentősebb árvíz, ezeknek fele az 1800-as években zajlott. Az eddigi legnagyobb pusztítást okozó árvíz Miskolcon 1878 augusztusában volt, amikor szintén egy ciklon során 100-120 mm csapadék hullott le néhány nap alatt. A megáradt Szinva-patak elöntötte az utcákat, több ezer házat romba döntve, az árvíz során 277-en meghaltak. A sorozatos árvizek pusztítását 1879-ben Soltész Nagy Kálmán szabályozási terveivel sikerült mérsékelni.

2010 óta – bár voltak csapadékosabb időszakok – nem jelentkezett újabb árvíz Lillafüred barlangjaiban, ami leginkább a hosszú, hónapokig tartó aszályos időszakoknak ”köszönhető”. A klímaváltozás és az azzal járó időjárási szélsőségességek, a csapadék egyenlőtlen időbeli és területi eloszlása miatt azonban nehezen lehetne prognosztizálni az elkövetkezendő évek tendenciáit.

Fotók: Polgár Anasztázia (BNPI)

Kapcsolódó

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27
Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot[21.03.2022-26.03.2022]Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen. Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft. Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.
Tovább olvasom