10 évvel ezelőtt öntötte el a víz Lillafüred barlangjait 2020.05.21. 09:26

Két lillafüredi bemutatóhelyünk, a Szent István-barlang és az Anna-barlang a járványügyi helyzetre való tekintettel már március közepe óta zárva tart. Pontosan tíz évvel ezelőtt, 2010 májusában azonban egy teljesen más jellegű probléma miatt kellett hetekre bezárni a két barlangot: a hirtelen feltörő karsztárvíz teljesen elöntötte a Szent István-barlangot, és az Anna-barlangot is járhatatlanná tette.

A meteorológiai észlelések kezdete óta hazánkban a 2010-es év volt a legcsapadékosabb. Azon belül is kiemelkedő értékeket mutat a május hónap. A 2010-es árvíz két hullámban jelentkezett: az első hulláma május 15-18 között volt, amikor a Zsófia nevezetű ciklon vonult át az országon. A ciklon nyomán nagy mennyiségben lehullott csapadék főleg a Dunántúli-középhegységet érte, de bőven jutott az Északi-középhegységbe, így a Bükkbe is. A második hullám június elsején érkezett meg, ez már kisebb volt az előzőnél. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a téli hónapokban is az átlagnál nagyobb mennyiségű csapadék hullott az ország területén, illetve folyóink vízgyűjtő területein. 2010 májusában így a folyók, patakok, felszíni vízfolyások kiléptek medrükből, az árvízi tározók befogadóképessége megtelt, és karszthegységeink földalatti járatai is túltelítődtek. Az év rendkívüli csapadékosságát jól mutatja, hogy a Miskolc-Jávorkút-Lillafüred állomáson egy év alatt 1555 mm csapadékot mértek, megdöntve az 1937-ben Kőszeg-Stájerházaknál mért 1510 mm-es rekordot, és az érték még most, 10 évvel később is rekordmennyiségnek számít.

A Bükk központi, karsztos területei egy többé-kevésbé egybefüggő karsztrendszert alkotnak, melyben a felszínre hullott csapadék a víznyelőtől vagy töbörtől a karsztforrásig a föld alatti járatokon keresztül jut el. A karsztforrásoknál a föld alatti barlangjáratókból a felszínre jut a víz, melynek mennyisége jelentősen függ az aktuális csapadékmennyiségtől.

Az aktív, állandóan működő, nagy vízhozamú karsztforrások közül sokat a közeli nagyvárosok, Miskolc és Eger, vagy a kisebb települések ivóvízellátásába kapcsoltak (pl. Szinva-forrás). Nagyobb esőzések, hóolvadások esetén azonban az úgynevezett időszakosan aktív karsztforrások is működésbe lépnek. Ezek az egykori vízvezető járatok a hegység kiemelkedése és a karsztvízbázis süllyedése miatt szárazon maradtak, a víz az alattuk lévő járatokon át folyik el, de nagy ritkán, ha az alsóbb járatok már nem tudják a vizet levezetni, az időszakosan aktív forrásbarlangok is megtelnek. Ilyen ritka alkalom volt a 2010-es árvíz a Szent István-barlangban is. A Szent István barlang ugyanis egy időszakosan aktív forrásbarlang, melyet a felszínen lévő víznyelőkön keresztül a mélybe lejutó karsztvíz alakított ki, egykor állandó forrásként működve. A víz és az általa szállított törmelék oldó-koptató munkájának nyomai leginkább a barlang örvényüstjeiben, szinlőiben fedezhetők fel. A víz felszínre lépési pontja egykor a barlang természetes bejárata, a Kutya-lyuk lehetett. A barlangot kialakító víz idővel mélyebb szintre került, ahonnan valószínűleg a Soltész-kerti forráson keresztül érkezik a felszínre.

2010 májusában az első árvízi hullám során 120 mm csapadék hullott le 36 óra alatt. A barlang mélyebben fekvő járatai megteltek, a Pokol nevű szifonból feltört a víz. A barlangból percenként 2 m3 víz távozott a bejárati tárón keresztül, a fogadóépületet is elöntve, majd az úttesten átfolyva a megáradt Szinva-patakba ömlött.

Az Anna-barlangban a vízbetörés kisebb mértékű volt, de ott is a barlang összes járófelülete víz alá került, és a falakból több helyen is ömlött a víz.

A Szent István barlangban 2010. előtt még két alkalommal volt példa jelentős karsztárvízre. 1974. októberében a víz magassága a legnagyobb termekben is elérte a 2 m-t. 1958. június 10-11-én pedig a barlang bejáratán keresztül 1 m magasságban ömlött ki a műútra. Ekkor a két nap folyamán összesen 260-280 mm csapadék hullott le a Szinva Lillafüred feletti vízgyűjtőin, ez okozta az árvizet. A feltörő víz a kiépített szakaszokban nagyon nagy pusztítást végzett, a járatok egy részét teljesen leiszapolta. A víz mindhárom alkalommal a Pokol elnevezésű szifonból tört fel, mely a barlang legmélyebb ismert szakasza, és a kutatások alapján karszthidrológiai szempontból összeköttetésben van a Bükk-fennsík alatt húzódó más, nagyobb méretű barlangokkal, például az István-lápai-barlanggal.

A Szinva patak vízgyűjtő területén az elmúlt 300 év folyamán 22 alkalommal alakult ki jelentősebb árvíz, ezeknek fele az 1800-as években zajlott. Az eddigi legnagyobb pusztítást okozó árvíz Miskolcon 1878 augusztusában volt, amikor szintén egy ciklon során 100-120 mm csapadék hullott le néhány nap alatt. A megáradt Szinva-patak elöntötte az utcákat, több ezer házat romba döntve, az árvíz során 277-en meghaltak. A sorozatos árvizek pusztítását 1879-ben Soltész Nagy Kálmán szabályozási terveivel sikerült mérsékelni.

2010 óta – bár voltak csapadékosabb időszakok – nem jelentkezett újabb árvíz Lillafüred barlangjaiban, ami leginkább a hosszú, hónapokig tartó aszályos időszakoknak ”köszönhető”. A klímaváltozás és az azzal járó időjárási szélsőségességek, a csapadék egyenlőtlen időbeli és területi eloszlása miatt azonban nehezen lehetne prognosztizálni az elkövetkezendő évek tendenciáit.

Fotók: Polgár Anasztázia (BNPI)

Kapcsolódó

5 Ipolytarnóc

5 Ipolytarnóc

2023.04.19. 14:21
Ronja:Das Naturschutz Gebiet Ipolytarnóc wird vom Bükk Nationalpark Direktorat verwaltet, hier durften wir vom 21. bis zum 27. November helfen und lernen. Das Naturschutzgebiet ist eine Fundstätte für eine Vielzahl von Fossilien, wie Haifischzähne, Blattabdrücke, versteinerte Bäume und Tier-Fußabdrücke. In unserer Zeit in Ipolytarnóc durften wir viel über die Geschichte des Naturschutzgebietes erfahren, eine Vulkankatersstrophe vor etwa 20 Millionen Jahren bewahrte die Fauna und Flora im Gebiet. Auf verschiedenen Naturlehrpfaden ist es möglich viel über die Relikte der geologischen Vergangenheit des Naturschutzgebietes zu lernen.Die Zeit in welcher wir in Ipolytarnóc waren liegt in der Nebensaison, weshalb weniger Ökotourismus stattfindet, trotzdem konnten wir bei verschieden Aufgaben helfen. So haben wir nicht nur viel gelernt, sondern beim Laub fegen, Zaun reparieren und Häcke schneiden geholfen. Beim Laubfegen in Ipolytarnóc haben wir einige der Arbeiter:Innen kennen lernen dürfen, von welchen wir etwas über die Pflanzen und die Vergangenheit des Naturschutzgebietes lernen konnten. Aber auch das Häcke schneiden und Zaun reparieren war eine spannende Erfahrung, bei der wir einiges lernen konnten. Weiterhin haben wir viele Lehrpfade besichtigt und viele Fossilien anschauen dürfen, Imre welcher in Ipolytarnóc arbeitet hat uns die verschiedenen Teile des Besucherzentrums gezeigt und so konnten wir beispielsweise den versteinerten Baum betrachten, welcher auf dem Foto zu sehen ist. Durch die Kiefer mit einem Durchmesser von acht Metern und einer Länge von fast hundert Metern, wurde das Naturschutz gebiet bekannt. In dem Besucherzentrum gibt es viele interaktive Möglichkeiten für die großen und kleinen Besucher die Geschichte des Naturschutzgebietes kennenzulernen. Es gibt beispielsweise ein 4D Kino über die Tiere, welche früher in der Region gelebt haben und eine spannende Ausstellung mit verschiedenen Fossilien.
Tovább olvasom