Avagy miként élvezzük és vigyázzuk a húsvéti kiránduláskor a Bükki Nemzeti Park természeti csodáit?
„…Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,
Rügyecskék, zöld acélrugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
Ó, csermelyhangú csízek,
Illatok, édes ízek,
De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,
Hogy itt mennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van...”
- elmélkedett a Természetről és a vele szembeállított emberi világ „rútságáról” Tóth Árpád az Áprilisi Capriccio című költeményében. A hosszú húsvéti ünnepi időszak minden bizonnyal nagyon sok honfitársunkat arra biztatja, hogy mozduljon ki a városok, települések több-kevesebb korlátozással sújtotta világából és a Bükki Nemzeti Park természeti tájai felé vegye az irányt. A csodálatos táj, a tavaszi illatokban gazdag tiszta levegő, az ébredező természet apró csodái, a felbuzgó karsztvizek és a végtelen panoráma sokak számára jelent teljes értékű kikapcsolódást, rekreációs lehetőséget és jó kedélyű pihenést.
Azonban a Természetbe áramló nagy létszámú kiránduló pusztán a jelenlétével, hangoskodásával, taposásával igen komoly veszélyt jelenthet, hosszabb távon is maradandó kárt okozhat a védett vagy fokozottan védett állat- és növényfajok állományaiban, az ökoszisztémák állapotában.
Fotó: dr. Takács András Attila
Ebben a cikkben arra vállalkozunk, hogy feloldjuk ezt az ellentmondást, megoldást mutassunk arra vonatkozóan, miként „lakhat jól a kecske és maradhat meg a káposzta is”. Magyarán, hogy a húsvéti roham után ne olyan állapotok maradjanak a védett területeinken, mintha egy óriás koncert zajlott volna le az elmúlt időszakban. Látogatóinkat semmiképpen nem elriasztani szeretnénk, hanem arra biztatni, hogy a Természet szentélyében, miként egy templomban, tisztelettel, odafigyeléssel és adott esetben csendes áhítattal legyenek vendégek.
Vegyük sorra milyen természeti csodákkal találkozhatunk, miként vigyázzunk arra, hogy a lehető legkisebb zavarást okozzuk számukra.
A mélyből feltörő karsztforrások kristálytisztaságú vizei látogatóink nagy részét megállásra késztetik ezek környékén. Sokan szoktak kimenni Felsőtárkány határába, a Vörös-kői-alsó-forráshoz – ami egy időszakos forrás, leginkább a tavaszi időszakban láthatjuk megcsillanó vizét – jelenleg ugyan még működik, bár az elmúlt napok csapadékhiányának következtében egyre kisebb vízhozammal örvendezteti meg az arra járókat
A Bükkben nagy népszerűségnek örvendenek a Felsőtárkány határában fakadó egyéb látványos, időszakos források is, mint az Imó-kői-forrás, a Feketelen-forrás, vagy épp a Vöröskői-felső-forrás. Működésük hidrogeológiai viszonyai máig nem teljesen tisztázottak a szakemberek számára sem, sok rejtély övezi működésük körülményeit. A források fakadásának előrejelzése ezért is nagyon bizonytalan. Annyit azért tudhatunk, hogy általában a hegységben lévő hó elolvadásának hatására felduzzadó bükki karsztvízszint indítja el őket. Ez általában március- április közepe közötti időszakban következik be és szerencsés esetben akár nyár közepéig is aktívak maradhatnak a források. Ebben az évben február közepén fakadtak először ezek az időszakos források, sajnos egyre csökkenő vízhozammal működnek azóta is.
A források látogatásakor feltétlenül figyeljünk oda, hogy ezek a vizes élőhelyek számos planáriának, ízeltlábú lárvának, ászkának, kicsiny csigáknak vagy épp szalamandra-, és gőtelárváknak is otthont adnak. Mindenképpen figyeljünk oda arra, hogy ne keverjük fel a vizüket, ne szórjuk tele szeméttel, uzsonna maradvánnyal, mert ez sokuk pusztulását okozhatja. Őrizzük meg a forrásokat a tisztaság, érintetlenség szimbólumának.
Foltos szalamandra, fotó: Bakó Botond
S ha már a szalamandrákról szó került, nem árt tudnunk, hogy ez a gyönyörű és védett farkos kétéltű fajunk a Mátra és a Bükk számos erdőjében megtalálja létfeltételeit. A téli hónapokat a vizektől távolabbi erdei avarban, kövek, gyökerek alatt vészeli át, azonban a március végi, április elejei ébredésük után nagy elszántsággal a tiszta vizű források, pataköblözetek vagy erdei tavacskák veszik útjukat. Ez a vándorlás sok esetben nappal is folytatódik és szerencsétlen esetben keresztezheti a közutakat. Vigyázzunk rájuk, az erdőben futó utakon is körültekintéssel, lassabban hajtsunk, nehogy ezek a szurokfekete alapon sárgával pöttyözött lények a kerekek alatt végezzék.
Természetesen ez nem csupán rájuk, hanem sok más kétéltűfajra is vonatkozik, a varangyoktól az erdei békákon keresztül akár a leveli békákig. Figyelmesen nézzük az út szélét és ha gyanús békamozgást, ugrálást látunk, akkor – természetesen a közúti közlekedés veszélyeztetés nélkül! – csökkentsük a gépjármű sebességét, óvatosan haladva át egy-egy ilyen szakaszon. S ha sikerrel jártunk, akkor jókedvvel elénekelhetjük Gryllus Vilmos híres levelibékás dalát is:
A tisztások vagy épp az erdők mélyebb részein már virágzásának utolsó napjait mutatja a védett kikeleti hóvirág, de gyönyörködhetünk még a csillagvirágok szőnyegében vagy a pirosló hunyorok erdei manók kalpagát idéző virágjában is.
Pirosló hunyor, fotó: Bokor Veronika
Ezekben a napokban virít többek között tehát a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, a gólyahír, a kétlevelű csillagvirág, a kikeleti hóvirág, a farkasboroszlán, a pirosló hunyor, a tüdőfű, az odvas keltike, a tavaszi- és a sugár kankalin is.
Csillagvirág, fotó: Bokor Veronika
Ezek a tavaszi virágzású növények természetesen mind védettek, leszedni őket semmiképpen nem szabad. De nem csupán az értelmetlen letépésük veszélyeztetheti az állományaikat, hanem a felelőtlen taposás is. Egyrészt a kijelölt turistautakat semmiképpen ne hagyjuk el, ezzel is kímélve azt a sokszínű, gazdag életközösséget, amely a védett vagy fokozottan védett területeken található. A fotózással is nagy körültekintéssel, csínján bánjunk. Bármilyen csábító is például egy-egy csodás hunyor- vagy leánykökörcsin fotót elkészíteni és a közösségi oldalunkon megjeleníteni, figyeljünk oda, hogy egy kép elkészítéséért akaratlanul is ne tiporjunk el húsz másikat.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni tehát, hogy fokozottan védett természeti területen (ezeket többnyire táblák is jelzik) a kijelölt turistautakról letérni szigorúan tilos, mert elkószálásunkkal a növényvilág tagjain túl olyan fokozottan veszélyeztetett természeti értékeket sodorhatunk bajba, mint a fekete gólya, az uhu, vagy a vándorsólyom.
Vándorsólyom fiókák, fotó: Ézsöl Tibor
Ők ebben az időszakban már megkezdték a kotlást és aggódva pillantanak ki rejtett fészkükből, bár sokszor ezt mi észre sem vesszük. A kotló madár zavarása a tojások védelem nélkül maradását, illetve kihűlését eredményezi, ami a fészekalj teljes pusztulásához vezet.
A kijelölt turistautakon bátran közlekedhetünk és higgyük el, hogy onnan is számtalan természeti csoda, legyen az növény vagy madár, megfigyelhető. Persze, ha mindezt nem csendben tesszük, hanem hangoskodva, arra is gondoljunk azzal nem csupán erőteljesen zavarjuk az ottani életközösséget, de magunkat is megfosztjuk ezektől az élményektől, ráadásul az utánunk, velünk kirándulókat is. Mert láthatunk, hallhatunk erdei pintyet, citromsármányt, ökörszemet, szén-, kék, barát- és fenyvescinegéket, csuszkát, különböző harkályfajokat, vagy a messzi horizonton kerengő hollókat, egerészölyveket, vándorsólymot, héját, karvalyt vagy épp örvös és kék galambot is. Érdemes tehát csendben, de nyitott szemmel, füllel, esetleg távcsővel kirándulni!
Addig is előre megtanulhatjuk például az erdei pinty trillázó énekét felismerni, hogy az erdőben járva-kelve, őt magát meg sem pillantva, mégis „találkozhassunk” vele:
Különösen nagy nyomásnak vannak ebben az időszakban (is) kitéve a kilátósziklák környéki, nagyon sérülékeny sziklagyepek is. A sziklák környékén nagyon óvatosan és gyepkímélő módon mozogjunk, gondoljunk arra, hogy a csupasz sziklákon nagy nehezen megtelepedő vékony gyeptakarót felhorzsolva, letaposva olyan eróziós folyamatot indítunk el, ami a teljes gyepi életközösség eltűnéséhez vezethet. Egy kiadós eső pillanatok alatt lemossa a felsértett gyepfoltot és ezzel visszafordíthatatlan kárt okozhatunk az ottani, nagyon értékes élővilágban. Ahogy vendégségben sem töröljük a sáros cipőnket a perzsaszőnyegbe, úgy itt is kellő óvatossággal és figyelemmel mozogjunk!
Közismert szlogen, hogy a Természetben való kirándulás során a „Semmit ne hagyj itt és semmit ne vigyél el!” elvet illik betartani. Sok esetben munkatársaink egy-egy ilyen, sok látogatót vonzó időszak után, zsákszám szedik össze a szétdobált szemetet, PET palackokat. Ezeket semmiképpen ne hagyjuk ott magunk után, a magunk dolgait, legyen az uzsonnás zacskó, PET palack stb., ahogy hoztuk, ugyanúgy vigyük is vissza az otthoni szeméttárolókba.
Ne csupán a szemetet, hanem az élményt is vigyük haza magunkkal, az emléket, hogy megbecsült vendégei lehettünk a Természetnek ezen a húsvéti ünnepen!
Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves Látogatónknak!
Index kép: Bokor Veronika
