Egyre gyakrabban bukkan fel a médiában, vagy a közösségi felületeken, hogy Igazgatóságunk működési területén barna medvét, sőt bocsokkal együtt mozgó anyamedvét vagy annak nyomait látták gazdálkodók, helyi lakosok vagy az épp erre kirándulók.
Ezeknek a híreknek a többsége a helyszíni ellenőrzések során ugyan valótlannak bizonyul, de minden évben több alkalommal is bebizonyosodik, hogy tényleg medve járt a környéken. Ez persze nem is csoda, hiszen Szlovákia felől - mivel a nagyragadozók, így a medvék sem ismerik az államhatár fogalmát - egyre gyakrabban tesznek egy kis kiruccanást erdeinkbe, vagy azok környékére. Hogy mi hajtja őket hozzánk azt csak valószínűsíteni tudjuk, egy erős zavarás (pl. hajtóvadászat, vagy intenzív erdőművelés) a törzsterületükön, új territórium keresése, esetleg párkeresés vagy épp átmeneti táplálékhiány. A medvék itthoni szaporodására és tartós megtelepedésére egyelőre nincsenek megbízható adataink, de Igazgatóságunk működési területén valóban évente több alkalommal is „vendégeskednek”. Ráadásul néha bocsokkal együtt teszik tiszteletüket nálunk, hiszen az anyamedve a kölykeit három, vagy akár négy éven keresztül is maga mellett tartja, így vigyáz rájuk. Magyarán, ha bocsokról készült vadkamerás felvétel kerül szemünk elé, az még nem bizonyítéka annak, hogy valóban itt is születtek. Nagy területet kell bejárniuk élelem után, így nem csoda, hogy hozzánk is elvetődnek néha. A medvék ugyanis alapvetően növényfogyasztók, vizsgálatok szerint a kárpáti medvék éves táplálékának akár háromnegyedét is gumók, gombák, termések, gyümölcsök alkotják. A maradék egynegyed pedig javarészt elhullott állatokból származik és most nem feltétlenül arra kell gondolnunk, hogy régi dögöket fogyaszt rendszeresen, ugyanis más ragadozók által elejetett friss zsákmányhoz is gátlás nélkül odasétál és „einstandolja” azt, hisz tudja, hogy őt onnan senki nem tudja elzavarni. Aktívan nagyon ritkán vadászik, akkor is inkább akkor, ha magányos és/vagy komoly táplálékhiány lép fel a területen (pl. erdei terméseket, gombákat gyűjtők mindent összeszednek az adott erdőrészből). Házi állatokra ennél is ritkábban támad, hiszen bár alapvetően nem fél az embertől, de ha teheti inkább elkerüli, ő sem szeret feleslegesen kockáztatni. Ez alól valamelyest kivételt képezhetnek a települések szélén, erdők alján lévő méhkaptárak, mivel az ízletes és édes mézért nem csak a mesékben rajong a mackó. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, amióta nagyragadozók jelentek meg a működési területén, elkötelezett abban, hogy a farkasok, medvék által akár csak ideiglenesen használt területeken külterjes gazdálkodást folytatókat minden rendelkezésre álló módon segítse a konfliktusok elkerülésében, megelőzésében. Nem csupán a rendszeresen tartott lakossági, gazdálkodói vagy vadgazdálkodói fórumokon segítjük tanácsadással a hozzánk fordulókat. Bármilyen gyanúsnak tűnő bejelentés esetén szakembereink a helyszínen elvégzik az esetleges préda azonosítását, szakmai tanácsadással is segítik a gazdálkodókat. Sok éve már, hogy a szóbeli segítségen túl, igény esetén nagyragadozóbiztos hatsoros villanypásztor rendszereket bocsátunk a gazdálkodók rendelkezésére anyagi ellenszolgáltatás nélkül. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akik szabályosan helyezik ki és üzemeltetik ezeket a villanypásztor rendszereket, mentesülnek a farkas, a kóborkutya vagy épp a sakál támadásoktól is. Ennek hatékonyságát pedig Igazgatóságunk a Kuvasz-Őr Programmal és a Magyar Kuvasz Fajtatenyésztő Egyesülettel együttműködve jelentősen erősíti, mivel a fentnevezett szervezetek a gazdálkodók rendelkezésére bocsátanak olyan kuvaszokat, amelyek beneveléséhez, nyájhoz szoktatásához is segítséget nyújtanak. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gazdálkodókkal való együttműködése, a konfliktusok, károk megelőzéséhez nyújtott jelentős segítsége országos szinten is példaértékű. De mit mond a törvény (a természet védelméről szóló1996. évi LIII. törvény) arról, hogy mit tegyen a gazdálkodó, hogy az állatállományában bekövetkezett a védett vagy fokozottan védett állat által okozott kárt megtérítse az állam? Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben erre is van jogszerű megoldás. A védett állat kártételének megelőzésére, a kárviselésre vonatkozó szabályok szerint a kártételek megelőzéséről, illetve csökkentéséről az érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója a tőle elvárható módon és mértékben kell gondoskodjon. Ha ezt a kártételt egyedül nem képes megelőzni, abban az esetben kérheti a természetvédelmi hatóság segítségét riasztásban, esetleg befogásban. Természetesen a természetvédelmi hatóság szükség esetén vagy kérésre gondoskodik a riasztásban, befogásban, gyérítésben kellő szakértelemmel rendelkező szervezet vagy szakember bevonásáról is. Ehhez azonba arra van szükség, hogy előzetesen jelenteni kell feléjük, hogy nagyragadozó veszélyeztetheti a jószágot, gazdaságot és kérni kell a segítségüket. Ha az előírt és elvárható intézkedéseket (pl. kerítés, őrkutya, személyi őrzés stb.) a gazdálkodó – akár a természetvédelmi hatósággal előre egyeztetett költségmegosztással – megvalósítja és ennek ellenére bekövetkezett a kár, abban az esetben jogosan jár a kártalanítás. Természetesen a jogszabály ennél sokkal pontosabban fogalmaz, tehát a fentiek annak tükrében értendők. A nagyragadozókkal, köztük a barna medvével való békés együttélés tehát nem lehetetlen, hiszen a visszatelepülő őshonos mackónak, farkasnak is helye és fontos szerepe van az Északi-középhegység ökológiai rendszereiben. De ehhez elengedhetetlen, hogy a lakosság bevonásával, megfelelő tájékoztatás mellett konszenzusos alapon tanuljunk meg újra együtt élni velük, ez mindannyiunk közös érdeke.
