Gyakoribbá váló nagyragadozó észlelés 2020.04.18. 09:32

Egyre gyakrabban bukkan fel a médiában, vagy a közösségi felületeken, hogy Igazgatóságunk működési területén barna medvét, sőt bocsokkal együtt mozgó anyamedvét vagy annak nyomait látták gazdálkodók, helyi lakosok vagy az épp erre kirándulók.

Ezeknek a híreknek a többsége a helyszíni ellenőrzések során ugyan valótlannak bizonyul, de minden évben több alkalommal is bebizonyosodik, hogy tényleg medve járt a környéken. Ez persze nem is csoda, hiszen Szlovákia felől - mivel a nagyragadozók, így a medvék sem ismerik az államhatár fogalmát - egyre gyakrabban tesznek egy kis kiruccanást erdeinkbe, vagy azok környékére. Hogy mi hajtja őket hozzánk azt csak valószínűsíteni tudjuk, egy erős zavarás (pl. hajtóvadászat, vagy intenzív erdőművelés) a törzsterületükön, új territórium keresése, esetleg párkeresés vagy épp átmeneti táplálékhiány. A medvék itthoni szaporodására és tartós megtelepedésére egyelőre nincsenek megbízható adataink, de Igazgatóságunk működési területén valóban évente több alkalommal is „vendégeskednek”. Ráadásul néha bocsokkal együtt teszik tiszteletüket nálunk, hiszen az anyamedve a kölykeit három, vagy akár négy éven keresztül is maga mellett tartja, így vigyáz rájuk. Magyarán, ha bocsokról készült vadkamerás felvétel kerül szemünk elé, az még nem bizonyítéka annak, hogy valóban itt is születtek. Nagy területet kell bejárniuk élelem után, így nem csoda, hogy hozzánk is elvetődnek néha. A medvék ugyanis alapvetően növényfogyasztók, vizsgálatok szerint a kárpáti medvék éves táplálékának akár háromnegyedét is gumók, gombák, termések, gyümölcsök alkotják. A maradék egynegyed pedig javarészt elhullott állatokból származik és most nem feltétlenül arra kell gondolnunk, hogy régi dögöket fogyaszt rendszeresen, ugyanis más ragadozók által elejetett friss zsákmányhoz is gátlás nélkül odasétál és „einstandolja” azt, hisz tudja, hogy őt onnan senki nem tudja elzavarni. Aktívan nagyon ritkán vadászik, akkor is inkább akkor, ha magányos és/vagy komoly táplálékhiány lép fel a területen (pl. erdei terméseket, gombákat gyűjtők mindent összeszednek az adott erdőrészből). Házi állatokra ennél is ritkábban támad, hiszen bár alapvetően nem fél az embertől, de ha teheti inkább elkerüli, ő sem szeret feleslegesen kockáztatni. Ez alól valamelyest kivételt képezhetnek a települések szélén, erdők alján lévő méhkaptárak, mivel az ízletes és édes mézért nem csak a mesékben rajong a mackó. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, amióta nagyragadozók jelentek meg a működési területén, elkötelezett abban, hogy a farkasok, medvék által akár csak ideiglenesen használt területeken külterjes gazdálkodást folytatókat minden rendelkezésre álló módon segítse a konfliktusok elkerülésében, megelőzésében. Nem csupán a rendszeresen tartott lakossági, gazdálkodói vagy vadgazdálkodói fórumokon segítjük tanácsadással a hozzánk fordulókat. Bármilyen gyanúsnak tűnő bejelentés esetén szakembereink a helyszínen elvégzik az esetleges préda azonosítását, szakmai tanácsadással is segítik a gazdálkodókat. Sok éve már, hogy a szóbeli segítségen túl, igény esetén nagyragadozóbiztos hatsoros villanypásztor rendszereket bocsátunk a gazdálkodók rendelkezésére anyagi ellenszolgáltatás nélkül. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akik szabályosan helyezik ki és üzemeltetik ezeket a villanypásztor rendszereket, mentesülnek a farkas, a kóborkutya vagy épp a sakál támadásoktól is. Ennek hatékonyságát pedig Igazgatóságunk a Kuvasz-Őr Programmal és a Magyar Kuvasz Fajtatenyésztő Egyesülettel együttműködve jelentősen erősíti, mivel a fentnevezett szervezetek a gazdálkodók rendelkezésére bocsátanak olyan kuvaszokat, amelyek beneveléséhez, nyájhoz szoktatásához is segítséget nyújtanak. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gazdálkodókkal való együttműködése, a konfliktusok, károk megelőzéséhez nyújtott jelentős segítsége országos szinten is példaértékű. De mit mond a törvény (a természet védelméről szóló1996. évi LIII. törvény) arról, hogy mit tegyen a gazdálkodó, hogy az állatállományában bekövetkezett a védett vagy fokozottan védett állat által okozott kárt megtérítse az állam? Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben erre is van jogszerű megoldás. A védett állat kártételének megelőzésére, a kárviselésre vonatkozó szabályok szerint a kártételek megelőzéséről, illetve csökkentéséről az érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója a tőle elvárható módon és mértékben kell gondoskodjon. Ha ezt a kártételt egyedül nem képes megelőzni, abban az esetben kérheti a természetvédelmi hatóság segítségét riasztásban, esetleg befogásban. Természetesen a természetvédelmi hatóság szükség esetén vagy kérésre gondoskodik a riasztásban, befogásban, gyérítésben kellő szakértelemmel rendelkező szervezet vagy szakember bevonásáról is. Ehhez azonba arra van szükség, hogy előzetesen jelenteni kell feléjük, hogy nagyragadozó veszélyeztetheti a jószágot, gazdaságot és kérni kell a segítségüket. Ha az előírt és elvárható intézkedéseket (pl. kerítés, őrkutya, személyi őrzés stb.) a gazdálkodó – akár a természetvédelmi hatósággal előre egyeztetett költségmegosztással – megvalósítja és ennek ellenére bekövetkezett a kár, abban az esetben jogosan jár a kártalanítás. Természetesen a jogszabály ennél sokkal pontosabban fogalmaz, tehát a fentiek annak tükrében értendők. A nagyragadozókkal, köztük a barna medvével való békés együttélés tehát nem lehetetlen, hiszen a visszatelepülő őshonos mackónak, farkasnak is helye és fontos szerepe van az Északi-középhegység ökológiai rendszereiben. De ehhez elengedhetetlen, hogy a lakosság bevonásával, megfelelő tájékoztatás mellett konszenzusos alapon tanuljunk meg újra együtt élni velük, ez mindannyiunk közös érdeke.

Bakó Botond
gerinces-zoológiai szakreferens

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom