Az ipolytarnóci ősmaradványokról, 1906-ból

1

A Vasárnapi Újság 1906. évfolyamának I. számában a Földtani Intézet bemutatása kapcsán újdonságként mutatták be az Ipolytarnóci Ősmaradványok leleteinek megtalálását, fotódokumentumokkal szemléltetve a leletek különlegességét.

Az 1906-ban megjelent cikk a múzeum egyes termeit mutatja be. Ipolytarnócsról így ír:

"A második ábra szintén egy eddig páratlanleletet mutat be.
Nógrád vármegyében Losoncz városától délnyugatra Ipolytamócz község vízmosásos, halmos kopárságaiban szintén a mediterrán időből eredő homokkőben, ősgerinczesek lábnyomait fedezték fel. Az intézet lelkes barátainak közvetítésével és a község szíves hozzájárulásával e mai napig a földön páratlan geológiai lelet szintén az intézeté lett.
Hajdanában igen-igen régen valaminő víz borította e vidéket. A sekély erdős parton finom lucskos homok terült el. Szomjas orrszarvúk (Binoczeroszok), szarvasok, madarak és más ősállatok vegyes csordája járta, gázolta össze. A friss nyomokat azután az épen akkor kitörő szomszédos (talán a mai Karancs hegység) vulkán finom hamuja vastag lepellel borította be. A finom vulkáni hamu a homok legkisebb egyenetlenségeit is pontosan kitöltötte és így az állati lábnyomokat is az elpusztulástól megmentette.
Ősállatok kis Herculanuma áll előttünk! Talán a hamueső elől menekült erre a keveredett állatcsorda?
Idővel azután a finom és nagy nyomás alatt levő homokot bőségesen járta át a hamu kovasava és azt kemény homokkővé alakította át, a melyben a lábnyomok is teljes épsógökben megmaradtak.

Így opálosodhattak meg a ledűlt és eltemetett fatörzsek is. Lehetséges, hogy gejzír-források vizei is elősegítették a kövesítést. A vulkáni hamut azután hosszú időknek vegyes kőzetlerakódása fedte be.

A jelenben pusztára tarolt erdő helyén támadt számtalan vízmosás mélyen felbarázdálta a takaró földet és kőzeteket. A harmadkori őserdő fáinak megkövesült maradványai, levélnyomai kimosattak és véletlenül az egyik ilyen igen mély vízmosásban 1—2 lábnyom is napfényre került.

A 3-ik ábra a törmelék és agyag letakarítása után mutatja be a lábnyomos homokkőpad egy részét. A szintesen fekvő kőpadon a hatalmas Bhinoceros-nyomokat látni legjobban. A kisebb szarvas és madár stb. lábnyomok a fényképen pontokká törpültek. A méretek megbecslésére az 50 centiméter nyelű kalapács szolgálhat.

A 4-ik ábra egy hét négyszögméter nagy lábnyomos homokkőpadot mutat be, a mely az intézeti gyűjtemény előcsarnokában fekszik. Jól látni rajta a hárompatás Bhinoceros-lábnyomokat. Egy ilyen körformájú nyom átmérője 24—25 centiméter. A kétcsülkű kistestű szarvas és egy kisebb gázlómadár három ujjának nyoma szintén kivehető. Gerinczes állat lépéseinek ezek a legrégibb emlékei; régiebbeket nem ismer a tudomány."

A szöveg és a fotók forrása: Vasárnapi Ujság 1906. I. évfolyam.

Kapcsolódó