Élőhelykezelés a magyarföldi husáng bükki élőhelyén

1

A magyarföldi husáng a Kárpát-medence egyik legritkább bennszülött maradvány (reliktumendemikus) növényfaja. A növény 1982 óta fokozottan védett.

A növény a világon csak a Kárpát-medencében, összesen hat helyen él. Ezek közül négy a mai Magyarország területére esik. Több nemzetközi egyezmény is kiemelten kezeli (IUCN vörös lista, az Európai Unióban is védett, közösségi jelentőségű faj).

Magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) virágzó egyede. Fotó: Pongrácz Ádám

Magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) virágzó egyede. Fotó: Pongrácz Ádám


A faj felfedezése Kitaibel Pál nevéhez fűződik, aki a Pilisben találta. Mivel ezen állományok igen távol fekszenek egymástól, a faj fennmaradását csak úgy tudjuk biztosítani, hogy a meglévő helyeken a megőrzési és kezelési feladatokat elvégezzük.

Bél-kő északi letörése. Fotó: Pongrácz Ádám

A Bél-kő északi letörése. Fotó: Pongárcz Ádám

A faj szaporodása csak generatív úton, magok által történik. A növény több évig nem hoz virágzatot, legtöbbször a harmadik évre hoz virágzatot és érlel magot. Ezt követően a növény elpusztul. A faj 1,5-2 méteresre is megnő, az ernyős virágzatúak családjába tartozik.

Cserszömörce kézi irtása a Bél-kövön. Fotó: Pográcz Ádám

A cserszömörce kézi irtása a Bél-kövön. Fotó: Pongrácz Ádám

Mivel az egyik legnagyobb hazai állománya a Bükk hegység egyik legnyugatibb bércén a Bél-kövön található, szükségessé vált az élőhelyének megőrzése, kezelése. Itt az első lépés az egyre jobban terjedő cserszömörce visszaszorítása, és a jelentősen túltartott nagyvad állomány távoltartása kell hogy legyen. A cserszömörce visszaszorítására tavaly tett kísérletek eredményesnek bizonyulnak, több tíz négyzetméterről sikerült visszaszorítani.

Cserszömörcétől megtisztított terület. Fotó: Pongrácz ÁdámCserszömörcétől megtisztított terület. Fotó: Pongrácz Ádám

A területen jelentős számban van jelen a muflon és a gímszarvas is, melyek előszeretettel rágják vissza a virágzó egyedek zsenge hajtásait. Ezzel megakadályozzák a virágzást, illetve a magok érlelését, mely kulcsfontosságú a faj szaporodása szempontjából. A területen nagy számban előforduló nagyvadállomány nem csak az érzékeny hegyvidéki gyeptársulásokban okoz jelentős károkat, de a természetes erdőfelújulást is jelentősen hátráltatja, sokszor azt lehetetlenné teszi, ezért van szükség a területen a nagyragadozók jelenlétére, hogy a szabályozó szerepüket be tudják tölteni. Ezt szabályozni a vadgazdálkodás jelenlegi formája nem képes.

Kerítésépítés közben. Fotó: Pongrácz Ádám

Kerítésépítés közben. Fotó: Pongrácz Ádám

A nagyvadállomány távoltartására a hegy egy részén ideiglenes kerítést telepítettünk, amivel az adott területről elsősorban a muflont távol tudjuk tartani.

Az elkészült ideiglenes kerítés a vadak távoltartására. Fotó: Pongrácz Ádám

Az elkészült ideiglenes kerítés a vadak távoltartására. Fotó: Pongrácz Ádám

A muflon hazánkban nem őshonos vadfaj, az első betelepítés 1901-ben történt. Azóta a faj középhegységeinkben és dombvidékeinken általánosan elterjed. Életmódjából adódóan elsősorban a sziklás, gyenge termőhelyű és természetvédelmi szempontból kiemelkedően értékes társulásokat (sziklagyepek, sziklaerdők, sztyepprétek stb.) kedveli. Főként nyájakban él, gyakoriak a több 10 egyedből állók, amelyek jelentős károkat okoznak taposásukkal és rágásukkal. Megfigyeléseink alapján jelenleg muflonból 50-60 egyed él a Bél-kövön és környékén, ami természetvédelmi szempontból nem kívánatos.

Muflonok által rendszeresen taposott terület a hegy északi részén. Fotó: Pongrácz Ádám


Az eddigi tapasztalatok alapján jól látható, hogy sziklagyepekről, sérülékeny területekről időszakosan kiszorított nagyvadállomány esetén az élőhelyek gyorsan, és látványosan regenerálódnak. Ilyen irányú kutatások jelenleg a Mátrában folynak pannongyík élőhelyeken.

Pongrácz Ádám – Schmotzer András

Kapcsolódó